A helyesírási alapelvek
1. Kiejtés szerinti (fonetikus) írásmód:
Alapja a művelt ember köznyelvi ejtésmódja. Itt minden kiejtett hangnak megfelel egy leírt betű.
A szóelemek (szótövek, képzők, jelek, ragok) írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük.
pl.: láz, fény, ír, véd, tíz, húsz, -s, -talan, -telen, -va, -ve, -bb, -t, -j, -n, -tól stb.
hónap, eldől, kérdés, színház
2. Szóelemző (etimologikus) írásmód:
A ragos, a jeles, a képzős szavak, az összetételek, valamint az egymást követő szavak szóelemeinek érintkező hangjai kölcsönösen hatnak egymásra, s a szavak kimondásakor a hangok sokszor megváltoznak. Helyesírásunk azonban nincs tekintettel az alkalmi hangváltozásokra, hanem a szóelemeket eredeti alakjában íratja le.
pl.: ijedt, hetilapban, lökdös, vízpart, adhat, azonban, átcsap, anyja, fagyjon, állj, kardjuk, költség, sarkkör
3. Hagyományos írásmód:
a régies helyesírású családnevek és az ly-os, illetve a dz, dzs-s szavak írására vonatkozik
– családnevek (Batthyány, Kossuth, Széchenyi, Thököly stb.)
– ly-os szavak
- szó kezdetén csak a ‘lyuk’ szó és toldalékos alakjai
pl.: lyuk, lyukas, lyukat stb.
- egy szótagú szavak végén
pl.: mély, moly, súly, gally stb.
- két vagy több szótagú szavak végén
pl.: bagoly, csekély, kristály, akadály stb.
- -lya, -lye végződésű szavak
pl.: ibolya, korcsolya, nyavalya
– dz, dzs
- pl.: edz, bridzs, lándzsa, fogódzkodik stb.
4. Egyszerűsítő írásmód
a) A többjegyű betűk kettőzött alakját a tőszókban és toldalékos alakokban csonkítottan írjuk, vagyis a betűnek csak az első jegyét ismételjük meg.
pl.: loccsan, hosszú, meggy, fütty stb. illetőleg: jeggyel, mésszel, rosszal, eddzék stb.
Nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak tagjainak határán találkozó azonos kétjegyű betűket.
pl.: kulcscsomó, jegygyűrű, nagygyűlés, fénynyaláb stb.
b) A toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos, mássalhangzót jelölő betűt kettőzöttre egyszerűsítjük.
pl.: orra (orr+ra), fedd meg (fedd+d meg), tollal (toll+lal)
A szabály nem érvényesíthető a magyar családnevekre, az idegen tulajdonnevekre és szóösszetételekre. Ezekben a hosszú mássalhangzós betűkhöz a vele azonos újabbat kötőjellel kap csoljuk.
pl.: Tarr-ról, Hermann-nál, Wittmann-né stb. illetve: sakk-kör, balett-táncos, hossz-számítás stb.
A tőváltozatok
Számos szó a toldalékos alakok többségében megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, és csak néhány származékban váltja rövidre.
Például:
zsír, zsírt, zsíros, de: zsiradék;
húsz, húszat, húszan, húszas, de: huszadik, huszad, huszon-;
tíz, tízet, tízen, tízes, de: tizedik, tized, tizen-;
ír, írok, írás, írat (ige), de: irat (főnév), iroda, irodalom;
úszik, ússzon, úszkál, de: uszály, uszoda, uszony;
bújik, bújjon, bújócska, bújtat, de: bujkál, bujdosó;
hűl, hűlt, hűlve, de: hüledezik;
tűr, tűrt, tűrj, de: türelem, türtőztet.
Vannak szabályos í – i, ú – u, ű – ü váltakozást mutató főnevek:
híd, ín, nyíl, víz; kút, lúd, nyúl, rúd, úr, út; fűz, szűz, tűz.
Írásukat megkönnyíti a kéz – kezet típusú szavakkal való összehasonlításuk: általában ugyanazon toldalékok előtt vált rövidre az í, ú, ű, mint a kéz magánhangzója. Például:
kéz
|
kézben
|
kézre
|
kézi
|
kezet
|
kezek
|
kezes
|
kezünk
|
víz
|
vízben
|
vízre
|
vízi
|
vizet
|
vizek
|
vizes
|
vizünk
|
út
|
útban
|
útra
|
úti
|
utat
|
utak
|
utas
|
utunk
|
tűz
|
tűzben
|
tűzre
|
tűzi
|
tüzet
|
tüzek
|
tüzes
|
tüzünk
|
